Fbs Bt
"Nem készítünk sok mindent, ezért mindenkinek tökéletesen kell dolgoznia! Hiszen az életünkről van szó." Steve Jobs
Nyelvek
Általános

Hítelesítés

Hírek és Események

Új versio jelent meg 3.9.5 a MicroCMS rendszerben!
Tudjon meg többet »
Bejegyzések

A Vajai Őstó kialakulása, napjaink kiváló horgászvíze
Az utolsó jégkorszak előtti ősi folyók, az Ős-Tisza és Ős-Szamos a Kárpátok hegyeit elhagyva a síkságon terítették le hordalékaikat, mely az idők folyamán a szélfútta homokvándorlás mozgása következtében buckákká, dombokká formálódott. A homokdombok közötti mélyedésekben összegyűlt talajvízből és csapadékból lefolyástalan tavak alakultak ki a Vajai Őstóhoz hasonlóan, melyek elmocsarasodtak, területük és környékük mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált. E nyírségi lefolyástalan mélyedéseket az 1800-as évek végén mesterséges csatornákkal kötötték össze, és vizüket a Tiszába vezették . Ez Lónyai Főcsatorna néven gyüjtötte össze a betorkolló kisebb csatornák vizét, így a Vajai-tó felesleges vizének elvezetésére megépített Vajai Főfolyás vizét is. A Vajai-tó az ország azon ritka helyei közé tartozik, ahol még fellelhetők az úszó lápszigetek, és megfigyelhetők az azokon megtelepedett különleges, jégkorszakból visszamaradt ritka növények is. A tavat 1996. március 24-én, a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi területté nyilvánította.
A tó értékei: növény- és állatvilága, Úszó lápi szigetek
Kialakulásuk egyszerű természeti jelenség. A különböző vízinövények (nád, és más gyékényfajok) sarjhajtásokat neveltek a víz felszínén, majd a vízen lebegő növényi részek, nádlevelek sokaságából az évek során vastag réteg alakult ki. Aztán az idők folyamán erre a lebegő rétegre a környező homokdombokról a szél port, szerves anyagokat és különböző növények magvait szórta el. A vastag, levegővel nem érintkező eltőzegesedett rétegen kisarjadtak a szél és a madarak által hordott magvak, buja növényzet alakult ki.Az egybefüggő, lebegő ingólápból a szél kisebb-nagyobb részeket szakított le, így alakultak ki a bokrok, fák, nád és aljnövényzettel borított úszó lápszigetek, melyek a vízállás szerint hol felemelkedtek, hol pedig visszasüllyedtek. Mivel az egész a víz felett lebegett, a növények nem tudtak legyökerezni a tó aljára.
Növényvilága
Az úszó lápszigeteken megtalálható az éger, a füz. A fák lábain élő növények között találunk páfrányokat, például a tőzegpáfrány (Thelypteris palastris), szálkás pajzsika (Dryoptteris palustris), a jégkorszakból itt maradt tarajos pajzsika (Dryopteris cristata ). Megtalálható a nyúlánk sás (Carex elongata), vízimenta (Mentha aquatica) sokasága, réti fuzény (Lythrum salicaria), hagymaburok és a jó vízállású ingólápok ritka relikviumfaja, a tőzegeper (Comarum palustra) . A Vajai-tó növényvilága változatos. Az úszó szigetek növényzetéhez hasonlóan több ritka növényfaj található a partmenti füzesek és nádasok környékén is. A nád- és gyékényszegélyezte partokon a zsurlók, mentafélék szomszédságában virít a sárga virágú salátaboglárka (Ficaria verna) és a lizinka futó változata a pénzlevelü lizinka (Lysimachia nummularia) is. A vízben számtalan hínárfajta: sima tócsagaz (Cetatophyllum Submersum) mellett virít a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba). A tó mögötti befolyás környékén nyílik a mocsári gólyahír, a tüdőfü (Pulmonaria Officinalis), a lizinka, a vizimenta. A befolyás mögött húzódó viszonylag háborítatlan rét növényei között pedig a pázsitfüfélék számos faja, mint a rezgőfü (Briza media), itt no a réti kakukkszegfü (Dianthus superbus) , réti boglárka (Ranunculus acris), a vadsóska (Rumex patentia), füzikefélék (Epilobe) is. A tavat körülvevő szárazabb domboldalakon akác és fenyőerdők, homoki gyepek mozaikjain fellelhető a ligetszépe, a kék iringó, és a vérehulló fecskefü is.
Állatvilága
A Vajai-tó állatvilága is változatos. A tó vizében él a csibor, valamint magyarországon egyedül itt él az Óriás Csíbor, továbbá vízi skorpió, a botpoloska, a tavi kagyló, a hegyes iszap csiga, a lapos, kerek, tányér kagyló. Nagy számban megtalálható a lápi csík. A kétéltűek közül fellelhető a tavi béka (Rana ridibunda) , a kecskebéka és még számos más békafaj is. A hüllők közül a vízisikló (Natrix natrix) és a mocsári teknős él itt, a madarak közül pedig többféle vízimadár, mint a szárcsa, a tőkés réce, a vadlúd és a fehér gólya. A nádasokban fészkel a nádi rigó, a függőcinege és az őszapó is.
A halfajokról
A fajtánkénti megoszlás átlagosnak mondható. Régen gyönyörű aranykárászok voltak a tóban, ebből ma egyet sem találni, az ezüstkárász váltotta fel. Van harcsa, csuka, süllő, ponty (tő és nyurga is), amur, busa, régen compó (cigányhal) is, törpeharcsa, dévér és egyéb keszegfélék, sneci (sok, szinte mindenütt lehet fogni). Lehalászás már nagyon régen volt (1960) , így a halaknak volt idejük megnőni. Komoly kapitális harcsák, amurok, pontyok vannak (voltak is), fogtak itt kilencven kiló körüli harcsát is. A halak növekedéséhez értékes teret nyújt az őslápok alatti rész, mert ezek úsznak a vízen, így alatta a gyökerek, gallyak között megfelelő búvóhelyet találnak. Itt tanyázik a kapitális halak zöme, de főleg a nagy harcsák vannak bent. A tóban több helyen van mesterséges akadó is, ahol süllő, csuka, sügér található szép számmal, de tavasszal jól fogható itt a ponty is. Jelentős a nagyméretü amur-állomány.  A ponty-állomány jelentős és folyamatosan telepített,amiből az őshonosok le is ívtak rendesen.
 
Közvélemény kutatás

Visszahívás

Visszahívás
Bejegyzések

Hírlevél felíratkozás

	Kezdőlap : Fiókom MicroCMS © F B S. BT Rendszergazda jelszó